Szafari

Mint a lenti bejegyzések is mutatják, kikerült már pár kész kép a kezem alól, és ahogy rutint szerzek, ezek egyre jobban is néznek ki. Éppen azt tervezgettem hangosan, hogy kinek mit tervezek hímezni, amikor B. reménykedve felsóhajtott, hogy már csak néhány év, és magunknak is csinálok valamit. Persze, fel kellett kicsit csigáznom, nehogymá' unott képpel nézze, amint szögelem fel a lakásunk falaira a szebbnél-szebb alkotásokat!



Már réges-rég majdnem készen lapult egy szemétkupac alatt a fiókban a zebrás, a zsiráfosnak meg gyorsan nekiestem. Közel másfél év telt el a kettő hímzése között: ami annak idején überprojektnek tűnt, azt most alibiből a szüleim társaságában hímezgettem, amikor az aktuális művemet, anyukám születésnapi ajándékát nem mutogathattam. Marha nagy felismerés: fejlődik az ember, sőt, Übung macht den Meister, ahogy a művelt német szakos mondja. De jó lenne, ha ezt más területeken (vö. munka) is ilyen élesen érezném!

Családi kocsonyakészítés

A kalács után újabb top-étel, a kocsonya készítésébe avatott be minket anyukám. Sógor fotódokumentálta az eseményt, lássuk tehát a lépéseket.

1. Először is elővesszük a disznólábakat, a legízletesebb kocsonya a 328-as feliratú lábakból készül:



2. A lábakat belehelyezzük egy kuktába:



3. ...és némi füstölt hússal kísérjük:



4. Teszünk hozzá ételízesítő fűszerkeveréket (ami nem vegeta):



5. Jöhetnek a fokhagymagerezdek és a paprika:



6. A két pulya meg csak les közben:



Ezután hat órán keresztül főzzük az egészet kuktában, de ezt már nem tudtam kivárni. Állítólag nagyon finom lett!

Vetődj, keresztgyerek!

A családi legendáriumunk egyik illusztris anekdotája a következő.

Apám fiatalkorában kapusként játszott a helyi focicsapatban. Bortermelő vidékről lévén szó számos "alkoholproblémákkal küzdő" férfi volt a rokonságban, köztük apám keresztapja is. Nagyon büszke volt a keresztfiára, ki is járt minden meccsére - általában tökrészegen. Delíriumban fetrengve a nézőtéren nemigen volt kapacitása arra, hogy pontosan kövesse a meccs mozzanatait, ezért általában az apám által védett kapunak a közelében sem volt a labda, amikor hirtelen felriadva elkurjantotta magát: "Vetődj, Keresztgyerek!"

Matr Jóska

Hogy ne csak folyton triumfáljak itt, megmutatom a gyenge oldalamat is.

Az óriásprojektekbe (Terike sz.napi aji, Anyukám sz.napi aji, Permin safari kitek) belefáradva/-unva gondoltam, csinálok valami kis apróságot is - kivételesen magamnak. Ingyenes minta itt. A hímzés része gyönyörű lett, de az összeállítás - finoman szólva - hagy némi kívánnivalót maga után. Az uram diplomatikusan annyit mondott Matr Jóskáról, hogy csináltam már jobbat is.

Vízhordó - kész!

Másfél év után a vízhordó mérlege: Ezernyi visszabontás, félretevés, lelkifurdalás, csúnya szó és kínszenvedés után készen van! Végére értem eddigi legnagyobb hímzőprojektemnek. Sajnos nem sokáig élvezkedhetek a nézegetésében, mert ajándék lesz: T. hugom születésnapi ajándékaként az ő lakásuk - remélem - kiemelt szegletében függ majd az idők végezetéig.

Még kontúr (ágak) nélkül:


Itt már nem csupasz a fa:



És íme a teljes kép (mely persze az életben sokkalta szebb:



Holnap adom át, remélem, kap tizedannyi dícsérő szót, mint amennyi ronda a készítése közben elhagyta a számat.

Giveaway

Van ez a giveaway-es dolog, nem szoktam sose jelentkezni, chili&vanília ilyen vacsorájára is csak a húgom nevezett be e-mailben, de ezeket a mintákat szívesen megnyerném Melissától, úgyhogy kommenteltem én is....

Apdét 2009.06.15.: Meglepő módon nem nyertem, biztos fogok én még valaha erőlködni!