2009. június 10., szerda

Vetődj, keresztgyerek!

A családi legendáriumunk egyik illusztris anekdotája a következő.

Apám fiatalkorában kapusként játszott a helyi focicsapatban. Bortermelő vidékről lévén szó számos "alkoholproblémákkal küzdő" férfi volt a rokonságban, köztük apám keresztapja is. Nagyon büszke volt a keresztfiára, ki is járt minden meccsére - általában tökrészegen. Delíriumban fetrengve a nézőtéren nemigen volt kapacitása arra, hogy pontosan kövesse a meccs mozzanatait, ezért általában az apám által védett kapunak a közelében sem volt a labda, amikor hirtelen felriadva elkurjantotta magát: "Vetődj, Keresztgyerek!"




Nincsenek megjegyzések: