B. hugom hosszabb időt tölt most itthon és ma délután érkezett el az a pillanat, hogy anyukám megtanítson bennünket, hogyan kell sütni legendás kalácsát.
Tehát a recept:
5 dkg élesztőt 1 deci tejjel és egy kiskanál cukorral összedolgozunk.
Fél kg finom- és fél kg réteslisztet egy, de inkább három csipet sóval összekeverünk.
Csinálunk benne egy fészket, amibe beleöntjük az élesztőt, belehúzogatunk egy kis lisztet a szélekről, ezt elkeverjük a fészekben (ebből képződik a kovász állítólag), lefedve meleg helyen állni hagyjuk.
Ha kész a kovász (vagyis bugyborékol a fészek), beleteszek egy tojást meg 10 dkg kristálycukrot. Fél liter langyos tejet adagolok bele, közben már dagasztom. A dagasztás legvégén beledagasztok 5 deka olvasztott vajat.
A tészta harmadát leválasztom, beledagasztok egy kanál kakaóport, mindkét részébe (a fehérbe és a barnába is) dagasztok mazsolát. Hagyom kelni lefedve, meleg helyen. Ha nincs kandalló, radiátor is jó hőforrásnak. Ha megkelt - ez látszik rajta, (na ezeket a kijelentéseket majd leellenőrzöm akkor, ha egyedül vetemedek kalácssütésre) - előmelegítem a sütőt 250 fokra és kizsírozok egy római tálat, becsületes magyar nevén römertopfot (ami a formamegtartás miatt kell), vastagon belisztezek egy gyúródeszkát (vastagon, mert a kelt tészta állítólag nagyon tud ragadni) és felverek egy tojássárgáját.
A fehér részt két részre osztom, a három darabból (tehát két fehér és egy barna) egyenlő hosszúságú kígyókat tekergetek, majd a három kígyót összefonom. A jó esetben nem Laokoón-csoportra hasonlító kalácsot belegyömöszölöm a römertopfba, megkenem tojássárgájával, letakarva hagyom kelni a sütőn, amíg az felmelegszik.
Először 10 percig 250 fokon sütöm, hogy szépen megpiruljon a teteje, utána kihúzom, betakarom alufóliával, és további negyven percig sütöm 150 fokon.
A képen a hatás kedvéért szerepel a kész kalács mellett egy kalácsszentelő (románul pistolnic vagy chistolnic), amelyet gyerekkoromban nagyon szerettem szagolgatni, mert bodzagyökérből faragják. Most, 27 év után sajnos már nincs illata, de lehet, hogy csak az én kátránnyal eltömített orrom nem érzékeli már.
1 megjegyzés:
ööö, hát nem a legegyszerűbb recept, amit életemben olvastam...
én ma csináltam sárgabarackos piskótát (az kicsit egyszerűbb), mert a szomszédbácsi reggel 9-kor beállított egy zacskónyival amelynek a fele meg is indult napközben holnap átviszek neki a sütiből és majd elmesélem mit szólt, JÓÓ??
Megjegyzés küldése