Szafari

Mint a lenti bejegyzések is mutatják, kikerült már pár kész kép a kezem alól, és ahogy rutint szerzek, ezek egyre jobban is néznek ki. Éppen azt tervezgettem hangosan, hogy kinek mit tervezek hímezni, amikor B. reménykedve felsóhajtott, hogy már csak néhány év, és magunknak is csinálok valamit. Persze, fel kellett kicsit csigáznom, nehogymá' unott képpel nézze, amint szögelem fel a lakásunk falaira a szebbnél-szebb alkotásokat!



Már réges-rég majdnem készen lapult egy szemétkupac alatt a fiókban a zebrás, a zsiráfosnak meg gyorsan nekiestem. Közel másfél év telt el a kettő hímzése között: ami annak idején überprojektnek tűnt, azt most alibiből a szüleim társaságában hímezgettem, amikor az aktuális művemet, anyukám születésnapi ajándékát nem mutogathattam. Marha nagy felismerés: fejlődik az ember, sőt, Übung macht den Meister, ahogy a művelt német szakos mondja. De jó lenne, ha ezt más területeken (vö. munka) is ilyen élesen érezném!