Május elseje volt olyan kegyes, hogy péntekre essen, úgyhogy Andreináék invitálására három napra belevetettük magunkat a Szigetköz dzsungelébe. Elmondhatatlanul feltöltő élmény volt egy kis aktívkodás (már amennyit szétdohányzott tüdőm és renyhe izomzatom engedtek) a természetben, egészen rendbejött az utóbbi fél évben erősen megtépázott lelkem.
Hímezni is volt kedvem és energiám: Terike ajándékának fáját gallyaztam veszettül. Meglepő módon haladós munka, csak borzalmasan unalmas még úgy is, hogy nem követem kocka szerint a mintát. Amikor Füge meglátott, amint a vacsorára várva kidobtam magam a panzió egyik padjára gallyakat fakasztani, csodálkozva jegyezte meg, hogy ő úgy tudta, hímezni csak a királylányok szoktak. Lehet, de azok biztosannem anyáznak közben.
Alant pedig éppen hősködik a pszeudokirálylány: megmutatja a többieknek, hogy kell átfutni egy veszélyes áramlaton!
1 megjegyzés:
a királylányság éned azon fele, amely ellen folyton küzdesz a másik felével, dehát csak feltör:) amúgy meg a rózsaszín királylánykák uncsik.
Megjegyzés küldése