Csomó hímzőblogot szoktam olvasni, leginkább azért, mert megnyugtatnak. Sokan űzik mesterfokon az ipart, és ami döbbenet, hogy van, aki iszonyat szép képeket publikál a kész vagy készülő művekről. Ma találtam például a litván Loreta oldalára, elképesztő.
Én lusta vagyok fényképezni, az uramnak viszont van egy rohadt drága gépe, a családban ő a fényképész. Vagy mondjuk úgy, hogy ő az, akit lehet cseszegetni, mikor olyan helyre megyünk/olyan dolgot látunk, amit meg kéne örökíteni, és nincs nála az apparát. Egy ideje már nem csak azzal van bajom, hogy nem fényképez, hanem azzal is, hogyan.
Hogyan? Szarul. Szerintem. Én is szeretnék olyan szép blogot, mint amiket nézegetek, és ezért B-t próbálom ráuszítani a készülő/kész műveimre, aki ímmel-ámmal előveszi a gépet, exponálgat, kattintgat, majd feltölti a gépre az eredményt, amivel én tök elégedetlen vagyok. Nem kell mondani, hogy rákprevenciós okokból véleményemet nem fojtom magamba. Szegény a múltkor kifakadt rám, mondván, hogy az állandó negatív kritika nem feltétlenül arra ösztönzi, hogy minél többet gyakoroljon. Az már csak nekem jutott eszembe - pedig ha adekvátan akart volna visszacsapni, akkor neki is -, hogy lehet, hogy az alapanyaggal van a probléma, Chamonix-ban vagy Menorcán például brillírozott, ez tény.
Létezne, hogy inkább egy, a témában érdekeltebb egyednek (azaz nekem) kellene kattintgatni, ha hímzésről van szó? A jobb felső sarokban elhelyezett képecske tanúsága szerint hamarosan látogatást teszünk Hispániában, hátha Regina kiokosít, és én leszek Roberta Capa...
Illusztrációképpen tekintsünk meg két képet jelenleg készülő munkáimról: fent a készülő kisház fala, alant pedig egy málnabokor sarjad. Photos by B.
2 megjegyzés:
szerintem ez a kép pl. tök jó, úgyhogy ha így folytatod nincs is mit megtanulnod.
kösz, de ezeket az uram csinálta
Megjegyzés küldése