Gyurika ajándéka

Gyurikáról annyit, hogy anyukája É., apukája A., és májusban fog megszületni. Gyurikának nagy szerencséje, hogy fiú, mert szüleit ismerve akkor is Gyurikának hívnák, ha kislány lenne, csak azért, mert szegény apukája annyira beleélte már magát a Gyurikába. Meg abba, hogy majd együtt hesszelik a csajokat.

Mióta ismerem a várható érkezés tényét, Gyurika szüleit azóta bombázom vele, hogy ugyan válasszanak már ki egy képet, ami majd továbbdurvíthatja a gyerekszoba giccsparádéját(?) és a gyermek egyetlen tárgyként magával viheti, amikor elköltözik otthonról.

Nagy meglepetésemre a fenti képre esett a választás, pedig apukát ismerve én egy fekete-fehér halálfejes kívánságon sem lepődtem volna meg, ami nem is túlzás, ha apuka akelás esküvős tervére vagy akár kukuxumusus (bika, kezében a torreádor tökével, stb) pólóira gondolok. De úgy tűnik, egy gyerek mindenkit megváltoztat. Mondjuk elég borzongató gondolat, de ebbe ne menjünk bele.

É. szerint nem sürgős a kép, szerintem meg de. Mi másért neveznék ezeket a képeket babaköszöntőnek, ha nem azért, hogy amint a gyerek kicsusszan, a kép készítője (azaz én) beront a szülőszobába és a gyerek képébe dugja a művet és felkiált: "Tetsziiik????". É. szerint viszont nem kell ennyire sietni.

Még hezitálok, engedjek-e a terveimből, és hogyan és mikor legyen az átadás. Az biztos, hogy Gyurika érettségije előtt kéne.