Húgom anyósáéknak készült ez a Renato Parolin szösszenet. A megajándékozottakról azt kell tudni, hogy semminek nem örülnek, úgyhogy teljesen mindegy alapon csináltam. "Szerencsére" beteg voltam, úgyhogy volt időm az utolsó napon összedobni. A gyönyörű fényképért köszönet Reginának.
Update dec. 25: Érdekes módon nagyon örültek, főleg másodapós. Persze lehet, hogy ez a teuton protokoll része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése