Azért ez a cím, mert életemben először sikerült elkészítenem egy olyan pitét, ami nemcsak ehető, de az én normáimnak is megfelel.
A receptért köszönet gasztromaminak. Az élet bizonyos változtatásokra kényszerített, mert nem volt itthon vaníliás cukor, mert 2,5 helyett 2 deci tejszínt rendeltem a Tescóból telefonáló kedves férjemtől, ésatöbbi ésatöbbi, mindezen devianciák ellenére a süti legalább olyan finom, mint amilyennek a külleme ígéri.
Elsősorban azért lett tuti, mert végre - szintén gasztromaminál - ráleltem az omlós tészta összetevőinek tökéletes arányaira, ide is írom, hogy ne kelljen többet keresgélni:
250 g liszt
75 g cukor
100 g vaj
1 tojás
2009. augusztus 23., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
tegnap én is megsütöttem, már csak egyetlen szelet van belőle a mai reggeli után :) nagyon finom lett. én is kevesebb tejszínt tettem bele, viszont több túrót.
Rozikám büszke vagyok rád! És örülök hogy finom lett. A túró/tejszín variáció nálam is mindig a hűtő aktuális tartalmától függ.
Megjegyzés küldése