"Simple pleasures are the last refuge of the complex" - mondá egykoron Oscar Wilde, és sajnos én a 'complex' kategóriába vagyok sorolható. Korábban az ivás volt az első számú egyszerű élvezet az életemben, most, hogy március óta nem ment le a torkomon még egy konyakmeggy sem, a legelső szimpla plezsörré a hímzés avanzsált az életemben.
Így volt ez a Balatonsoundon is, ahol a fenti kép készült egy kedves, folyton illuminált barát jóvoltából, aki "Szorgos kezek!" felkiáltással komplett sorozatot csinált arról, hogyan bökögetek én az apartman teraszán megszállott módjára, miközben a többiek ezerrel melegítenek az estére, amikoris aztán tovább melegedtek, én meg csak fáztam és arra vártam, hogy másnap legyen és hímezhessek megint. Azért a Kraftwerk meg a Moby koncert nagyon ott volt józanul is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése