Fesztivália és a simple pleasure

"Simple pleasures are the last refuge of the complex" - mondá egykoron Oscar Wilde, és sajnos én a 'complex' kategóriába vagyok sorolható. Korábban az ivás volt az első számú egyszerű élvezet az életemben, most, hogy március óta nem ment le a torkomon még egy konyakmeggy sem, a legelső szimpla plezsörré a hímzés avanzsált az életemben.

Így volt ez a Balatonsoundon is, ahol a fenti kép készült egy kedves, folyton illuminált barát jóvoltából, aki "Szorgos kezek!" felkiáltással komplett sorozatot csinált arról, hogyan bökögetek én az apartman teraszán megszállott módjára, miközben a többiek ezerrel melegítenek az estére, amikoris aztán tovább melegedtek, én meg csak fáztam és arra vártam, hogy másnap legyen és hímezhessek megint. Azért a Kraftwerk meg a Moby koncert nagyon ott volt józanul is.

A lelőtt meglepetés

Régen jelentkeztem. Egyrészt, mert elragadott a nyár heve, másrészt mert csupa meglepetésprojekten ügyködöm, és - bár gyanúm szerint nem vagy ritkán olvasnak az érintettek - nem kockáztatok.

B. húgom ajándéka is a legnagyobb titokban készült, egészen addig, amíg el nem szóltam magam. Éppen azt soroltam, hogy mi mindent kapott már és fog még kapni a születésnapjára, mikor kicsúszott a számon: "Plusz, a baglyos kép!" "Jujj! A baglyos kép? Megcsinálod nekem a baglyos képet?"- örült meg, a meglepi meg szíven lőve fetrengett az utca porában.

A baglyos kép éppen a keretezőnél van, felhelyezek ide egy képet az egyik bagolyról a hétből, mert valószínűsítem, hogy ha B. véletlenül nethez jut Ukrajnában, nem az én blogomat fogja olvasgatni.



A vásznat is én magam festettem, e téren jelentős előrehaladás észlelhető.