Boniról, becsületes nevén Antique Blue Bonitáról többször esett már érintőlegesen szó ehelyütt, de a fenti kép arra ösztönöz, hogy egy teljes bejegyzést szenteljek neki. Mondjuk ez a minimum. Boni a fő hímzőtársam: ha úgy érzi, hogy egy kis pihenésre van szükségem, szenvedő arcot vágva odakéredzkedik az ölembe, testjeink ezen helyzete eleve kizár bármilyen aktivitást azon kívül, hogy őt simogatom. Minden ilyen kis szeánsz után kénytelen vagyok magamat szőrleszedővel végigrolnizni, mert a hímzéseknek sok ellensége van (vö.leevés, leivás), de a legfőbb a MACSKASZŐR.
Ahhoz már elég tapasztalt vagyok, hogy soha ne hagyjak hímzést olyan helyen, amit Boni preferál, mert üzembiztosan ráfekszik, ezzel nemezszerű bevonatot képezve az anyagon.
Akármennyire is igyekszem viszont, egy darab szőr biztosan marad mindegyik képemen, amit természetesen csak a keretezést követően konstatálok. De ez tulajdonképpen felfogható úgy is, hogy pár évtized vagy évszázad múlva, amikor a képeim milliókat érnek majd a Sotheby's aukcióin, a szőr alapján üzembiztosan meg lehet majd állapítani, hogy eredeti darabról van szó.
Egyéb macskákkal ellentétben szerencsére Boniból hiányzik egy rettenetes jellemvonás: nem lopkodja a fonalakat. Sőt, gondosan vigyáz rájuk, mint azt a mellékelt ábra is mutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése