2009. február 13., péntek

a hímzés és én: a nagy paradoXon

Aki kicsit is ismer engem, döbbenettel néz rám és sokáig azt hiszi, viccelek, amikor megemlítem, hogy mi a hobbim (vö keresztszem).

Már azt is furcsállni szokták, hogy tudok és szoktam főzni vagy a férjemmel a megszokott módon osztottuk fel a férfi-nő szerepeket (jó-jó, néha szoktam szeretetből "te kis p*csfejnek" szólítani és a szupervulgáris poénjaim gyakran még mindig megbotránkoztatják). Annyi azért tény, hogy a női időtöltések nemigen passzolnak az imágómhoz.

Mindenesetre ahogy öregszem, kezdem látni én is, hogy a világon semmi nem fekete vagy fehér (nyugi, a mai közhelykészlet ezennel kimerítve). Lehet úgy is gonddal készíteni remekműveket, hogy közben a vászon sarka belelóg a túlcsorduló szobaszemetesbe, bár részegen hímezni nem kifizetődő, mert másnap sokat kell bontani.

A hímzés lélekgyógyászati és személyiségformáló (pl. koncentrációkészség-javító) jótéteményeit tehát élvezheti bárki, főleg, akinek szüksége van rá. Gondolom, nem kell most ujjal mutogatnom (magamra).

Fenti állítást illetően olyankor szoktam elbizonytalanodni, amikor más hímzőblogokat olvasok. Hogy a lehető a legeufemisztikusabban fogalmazzak: nem biztos, hogy a kézenfekvőn kívül sok közös témám lenne a szerzőikkel. Nade ugyebár varietas dēlectat.

6 megjegyzés:

a-chick 2.0 írta...

asszem Rozikám, simán írhatnánk együtt egy gecijó (tőled tanultam!!!) könyvet, önirónia rulez.
részleteket még megbeszéljük:) téma mellékes, kb. bármiről. mindig is jó szerzőpárost alkottunk, lásd gimis irodalomdolgozatok.

Rozix írta...

zsenink már akkor megcsillant - kb. egy napkitörés erejével

Rozix írta...

Lehetnénk mi Ilfina és Petrovna

a-chick 2.0 írta...

nem, az már azt sugallná hogy azt a stílust követjük - pedig nem. na, gondolkodom ezen, szerintem jó szerzőpáros lennénk, amolyan ping-pong módra keresztbeinspiráló írásokra gondolok. emlékszel a "kis füzetben" a borneói majom legendájára??

Névtelen írta...

Sztem itt nem is arról van szó hogy a hímzés női dolog vagy nem, hanem hogy az embernek le kell ülni hozzá a seggére és szüttyögni vele hosszú ideig, anékül hogy közben falhoz vágná. Az is hasonló reakciókat váltana ki, ha szabadidődben csavaranyákat válogatnál.

A közös könyvre kíváncsi lennék, lehetőleg blog formájában csináljátok, hogy tudjam olvasni munkaidőben.

P.

a-chick 2.0 írta...

Kedves P, gondolkodunk a dolgon, bár a te blogodat is szívesen olvasnánk, hehe:)