Úgy tűnik, nekem is lett hobbim. Ha két hónappal értelmes szabadidős tevékenységeimről kellett számot adnom (nem, buta sorozatok bámulása és a pasziánszozás nem számít értelmes szabadidős tevékenységnek), akkor az olvasáson és a macskák nyaggatásán kívül nemigen jutott eszembe semmi. Azt mindig is tudtam, hogy nem számít hobbinak, ha az ember felbont egy üveg bort (és meg is issza) :).
Szóval elkezdtem ezt a keresztszemes dolgot, és mint afféle lingvofil (vajon van ilyen szó? (és miért ilyen sok a szövegben a zárójel?)), ma már azt is tudom, hogy franciául point de croix, olaszul punto croce, spanyolul punto de cruz, portugálul pedig ponto de cruz az, amivel minden szabad percemet töltöm.
Magamat ismerve elképzelhető, hogy pár hónap után megunom az egészet, de a holnap legyen a holnap gondja, jelenleg élvezem ezerrel a keresztszemezés nyújtotta rengeteg előnyt és persze nyögöm a hátrányait.
Az előnyök közé tartozik, hogy keresztszemezni rengeteg helyen (anyósülésen, vendégségben, ágyban) és időben (éjjel és nappal, beszélgetés, tv-nézés közben) lehet, és rengeteg cselekvést kivált(hat), ide tartozik például a dohányzás. A kiváltás egyben hátránya is a keresztszemezésnek: soha olyan rosszul nem nézett még ki a lakás és a szobanövények, mióta rákaptam az öltögetésre, szegény macskák is csúnyán el lennének hanyagolva, ha kedves férjem nem váltana ki e téren.
A környezetem ambivalensen áll új szenvedélyemhez: a barátaim először a döbbenettől szólni sem tudtak (úgy tűnik, nem illik bele a személyiségem azokba a sztereotípiákba, amely a keresztszemezőkről él bennük), a szüleim nagyon örülnek, mert azt remélik, hogy ez jele annak, hogy megnyugszom végre. A férjemnek asszem mindegy, ő úgy szeret engem, ahogy vagyok, kevés dologgal tudnám meglepni vagy kihozni a sodrából. Ja, és persze, aki kap valamilyen keresztszemes ajit, az mind üdvözli új szenvedélyemet.
Na megyek is haza, hogy belekezdjek kedves Regina barátnőm ajándékába, aki nemsokára hazalátogat, és addigra készen kell lennie a karácsonyi ajándékának (amely a bejegyzés jobb felső sarkában látható).
Szóval elkezdtem ezt a keresztszemes dolgot, és mint afféle lingvofil (vajon van ilyen szó? (és miért ilyen sok a szövegben a zárójel?)), ma már azt is tudom, hogy franciául point de croix, olaszul punto croce, spanyolul punto de cruz, portugálul pedig ponto de cruz az, amivel minden szabad percemet töltöm.
Magamat ismerve elképzelhető, hogy pár hónap után megunom az egészet, de a holnap legyen a holnap gondja, jelenleg élvezem ezerrel a keresztszemezés nyújtotta rengeteg előnyt és persze nyögöm a hátrányait.
Az előnyök közé tartozik, hogy keresztszemezni rengeteg helyen (anyósülésen, vendégségben, ágyban) és időben (éjjel és nappal, beszélgetés, tv-nézés közben) lehet, és rengeteg cselekvést kivált(hat), ide tartozik például a dohányzás. A kiváltás egyben hátránya is a keresztszemezésnek: soha olyan rosszul nem nézett még ki a lakás és a szobanövények, mióta rákaptam az öltögetésre, szegény macskák is csúnyán el lennének hanyagolva, ha kedves férjem nem váltana ki e téren.
A környezetem ambivalensen áll új szenvedélyemhez: a barátaim először a döbbenettől szólni sem tudtak (úgy tűnik, nem illik bele a személyiségem azokba a sztereotípiákba, amely a keresztszemezőkről él bennük), a szüleim nagyon örülnek, mert azt remélik, hogy ez jele annak, hogy megnyugszom végre. A férjemnek asszem mindegy, ő úgy szeret engem, ahogy vagyok, kevés dologgal tudnám meglepni vagy kihozni a sodrából. Ja, és persze, aki kap valamilyen keresztszemes ajit, az mind üdvözli új szenvedélyemet.
Na megyek is haza, hogy belekezdjek kedves Regina barátnőm ajándékába, aki nemsokára hazalátogat, és addigra készen kell lennie a karácsonyi ajándékának (amely a bejegyzés jobb felső sarkában látható).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése