KBK by Calico

Legjobb barátnőmnek, Reginának készült a képen látható 2kockás képregény. Iszonyúan tetszenek a Calico macskák, a fene se gondolná, hogy mennyi macera van velük - főleg, ha az ember 20-as aidára hímez duplaszállal. Két dolgon akadt meg mindenkinek a szeme: egyrészt a levelek finomságán, másrészt a jobb alsó sarkokban látható mancsokon. Hát mit mondjak, egy mancs az egy óra, ha azt akarja az ember, hogy tényleg úgy nézzen ki, ahogy. Szerencsére azt senki nem tette szóvá, hogy az első képen göcsörtös a macska hasa - elég azzal szembesülnöm magamtól.

Heidelberg - Stadt der Romantik

Nemrég Heidelbergben voltam egy hétig, és direkte nem vittem magammal hímzést, mondván, hogy Heidelberg tipikusan az a romantikus mézeskalácsváros, ahol találok tuti kézimunkaüzletet. Ebbéli hitemben az sem ingatott meg, hogy hiába keresgéltem a neten, nem akadtam semmilyen boltra a városban.

Első estémen a német romantika (egyik) fővárosában megrohamoztam egy hobbyboltot "Kreuzstich" után érdeklődve. Készségesen felvilágosítottak, hogy két kézimunkaüzlet is van a belvárosban, alig vártam, hogy dőzsölhessek. A marha nagy dőzsölés eredménye az lett, hogy az egyetlen vállalható tárgy, amire szert tettem, az a képen látható Vervaco illatzsák volt, minden más az amerikai hazafias érzületű filmjeinek ízlésvilágát idézte. Na ennyit a heidelbergi romantikáról.

gyerekszoba

Ha majd egyszer lesz gyerekem, ilyen képek lesznek a szobájában. Imádom ezt a Gross Arnoldot idéző cizellált mesevilágot.

A teljes kollekció itt.

Maia - Vízhordó

Végre végre végre, hosszas mintakeresgélés után megtaláltam a kedvenc mintám lelőhelyét a kontinensen (Angliában volt persze rengeteg), és már le is díleztem Németországban élő hugommal, hogy szállíthatja hozzájuk a postás, ezzel spóroltam minimum 20 eurót. Az egész napom ennek a készletnek a keresésével ment el, holnap kicsit bele kell húznom a munkahelyen khhmmm....

A készletet az Anchor gyártja, és a szerintem fertelmes Maia kollekciójuknak ez az egyetlen szép darabja, viszont ez mindent visz. Érdekessége, hogy a bordó, pontosabban burgundi háttér nem keresztszem, hanem ilyen színű az aida. A biztonság kedvéért rendeltem még hasonló színű anyagot is, ha esetleg az eredetit elrontanám, vagy még egyszer-kétszer meg akarnám csinálni a képet. Hűű, de szép lesz.

9-17

Péntek este volt nálunk egy kisebb buli, de másnap rákényszerítettem magam, hogy felkeljek "időben" és elmenjek egy kézimunkaboltba a Móriczhoz közel.

Emlékeztem rá nagyjából, hogy hol is láttam egyszer, nagy nehezen megtaláltam a boltot, hú, fél egy, még pont odaérek, gondoltam magamban, majd úgy pattantam le a lehúzott redőnyről mint valami eltévedt hógolyó. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 9-17 óra között. Kérdem én, hogy él meg egy ilyen bolt? Valahogy úgy képzelem, hogy a fizetőképes vevő attól fizetőképes, hogy hétfőtől péntekig 9-17 óra között üzembiztosan a munkahelyén van. Mehettem megint plázába fonalat venni, kétszer annyiért.

Egyetlen mondatot ér meg, hogy a fent említett kézimunkabolt szomszédságában (nyitva) lévő hobbyboltban lehet Puppets fonalat kapni, az ott tanyázó eladónő viszont olyannyira antikereskedő (értsd: pofátlan tahó), hogy nemhogy a büdös életemben nem teszem be hozzá a lábam, de örülök, hogy nem lett a látogatásomból könnyű testi sértés.

Vííííídámabb téma, hogy tegnap este fényképezgettem, lassan ideje lesz létrehozni egy fotóalbumot. A bonsai a férjem (a személyiségi jogok védelmének érdekében a továbbiakban B.) bonsaimániás öccsének készült - kicsit megkésett kariaji. Jól példázza viszont, hogy 1. szar ez az aida 2. nem vagyok (még) profi hímző 3. fényképezni nem tudok.

Cukor Nóra néni

Kései gyerek lévén sajnos már nem él egyik nagyszülőm sem, viszont van egy tök jó fej idős néni a családban, nagymamám húga, Nóra néni. Anyukám szokta istápolni (főleg telefonon). Amilyen jó fej Nóra néni, olyan gázosak a gyerekei, kihasználják, pumpolják anyagilag, pedig a nyugdíjából él. Anyukámnak szokott panaszkodni szegényke. Karácsony táján is beszéltek hosszasan (Nóra néni a szobájában egyedül töltötte a szentestét), és anyám említette neki, hogy igen, az egyik újság a családban (na nem mintha eseménytelen lenne az életünk), hogy én hímzek. Na, Nóra néni ezen iszonyúan fellelkesedett, és mondta anyámnak, hogy szóljon nekm, hímezzek neki valamit, majd ő megveszi tőlem. Teljesen lehidaltam, szegényke azzal akar engem hasznos cselekvésre sarkallni, hogy a kisnyugdíjából megvesz tőlem hímzéseket. El vagyok érzékenyülve! Most az a terv, hogy csinálok neki egy szép virágos képet meg sütök valami finom sütit, és meglátogatom valamelyik hétvégén (nem lakik közel). Már el is kezdtem valamit, remélem, kedves férjemnek lesz kedve fényképezni a hétvégén...

Beköszöntő

Úgy tűnik, nekem is lett hobbim. Ha két hónappal értelmes szabadidős tevékenységeimről kellett számot adnom (nem, buta sorozatok bámulása és a pasziánszozás nem számít értelmes szabadidős tevékenységnek), akkor az olvasáson és a macskák nyaggatásán kívül nemigen jutott eszembe semmi. Azt mindig is tudtam, hogy nem számít hobbinak, ha az ember felbont egy üveg bort (és meg is issza) :).

Szóval elkezdtem ezt a keresztszemes dolgot, és mint afféle lingvofil (vajon van ilyen szó? (és miért ilyen sok a szövegben a zárójel?)), ma már azt is tudom, hogy franciául point de croix, olaszul punto croce, spanyolul punto de cruz, portugálul pedig ponto de cruz az, amivel minden szabad percemet töltöm.

Magamat ismerve elképzelhető, hogy pár hónap után megunom az egészet, de a holnap legyen a holnap gondja, jelenleg élvezem ezerrel a keresztszemezés nyújtotta rengeteg előnyt és persze nyögöm a hátrányait.

Az előnyök közé tartozik, hogy keresztszemezni rengeteg helyen (anyósülésen, vendégségben, ágyban) és időben (éjjel és nappal, beszélgetés, tv-nézés közben) lehet, és rengeteg cselekvést kivált(hat), ide tartozik például a dohányzás. A kiváltás egyben hátránya is a keresztszemezésnek: soha olyan rosszul nem nézett még ki a lakás és a szobanövények, mióta rákaptam az öltögetésre, szegény macskák is csúnyán el lennének hanyagolva, ha kedves férjem nem váltana ki e téren.

A környezetem ambivalensen áll új szenvedélyemhez: a barátaim először a döbbenettől szólni sem tudtak (úgy tűnik, nem illik bele a személyiségem azokba a sztereotípiákba, amely a keresztszemezőkről él bennük), a szüleim nagyon örülnek, mert azt remélik, hogy ez jele annak, hogy megnyugszom végre. A férjemnek asszem mindegy, ő úgy szeret engem, ahogy vagyok, kevés dologgal tudnám meglepni vagy kihozni a sodrából. Ja, és persze, aki kap valamilyen keresztszemes ajit, az mind üdvözli új szenvedélyemet.

Na megyek is haza, hogy belekezdjek kedves Regina barátnőm ajándékába, aki nemsokára hazalátogat, és addigra készen kell lennie a karácsonyi ajándékának (amely a bejegyzés jobb felső sarkában látható).