Éttermi beszámoló

Ezúton szeretném írásban is megköszönni Reginának, hogy addig unszolt, míg végre eljutottunk az Olimpiába. Nagyon-nagyon jó volt. Nem készültek fényképek, de ez mindegy is, legyen elég annyi, hogy annyira, de annyira jó volt, hogy azt kívánom magamnak, hogy az idei év a hasonló színvonalú gasztronómiai élmények jegyében teljen.

Az első fogás kacsamáj volt atlanti tokhallal és 3-féle szósszal (az egyik mangó). Azt hittem, ott helyben leesek a székről. Imádom a kacsa- és a libamájat, de ilyen textúrát még sohasem tapasztaltam. Az a leheletnyi füstölt tokhalszelet a tetején meg a szószok szó szerint gasztoorgazmust eredményeztek.

Ilyen színvonalú felütés után lehetetlen volt tartani a színvonalat, a halhoz kínált fehérrépa- és karfiolszószokat emelném még ki, a mangalicát és a desszert előtt szervírozott háromféle sajtot. Utóbbiakból az egyik - a legbüdösebb - akácméz-ágyon érkezett. Persze, nem egy korszakalkotó ötlet, de annyira jó volt, hogy azt hittem, leesek a székről az ízhatástól.

Ja, és a borok! Nekik "köszönhetem", hogy most blogolgatok, mivel olyan másnaposan ébredtem, hogy nem tudtam bemenni ma dolgozni. Külön kiemelném Szepsy István (állítólag Magyarország egyetlen világszínvonalú borászának) szamorodniját, na ez tett be a végén, talán nem kellett volna repetázni...

Aki tud, menjen el az Olimpiába és dobjon egy hátast.

Domeszcica

Boni ma hajlandó volt belelépni egyetlenegyet az erkélyen levő hóba.