Nem írtam régóta, két okból.
1. Egy időre teljesen elment a kedvem a keresztszemezéstől és nem hímeztem. Ennek oka életem első, és valószínűleg utolsó RR-je, erről bővebben itt.
2. Mikor megint elkezdtem hímezni és írtam volna róla, nem tudtam bejelentkezni a blogba, mert elfelejtettem az adataimat, de ma végre eszembe jutottak :D
30 éves lettem (na nem ma, hanem a nagy írásszünetben), és érdekes módon csak egyvalakitől kaptam hímzéssel kapcsolatos ajándékot. Mint korábban írtam, megrendeltem a kedvenc képemet és még pár dolgot a Stickteufelchenből, és addig bénáztam az utalással, hogy végül megkértem Terike húgomat, hogy fizesse ki, aztán majd megadom kessben. Na tőle a lett az a nagyon praktikus sznapi ajándékom, hogy nem kellett kifizetnem a küldeményt (most nem térnék ki az árra, de nem volt alacsony)!!!!
Iszonyú jó érzés volt bontogatni a csomagot, élőben is nagyon szép a Maia szettje, lásd a fotót a készülő képről, a Permin szafari sorozatának meg majd egy külön posztot szentelek.
Érett, előrelátó nőként (elvégre 30 lettem vagy mifene) rendeltem még két képnyi burgundi színű 16-os aidát, hogy ha majd nagyon nagy lesz a kísértés, meg tudjam csinálni a vízhordót megint. Ezt majd még meglátjuk, nem kicsit macerás, és van egy olyan gyanúm, hogy a kontúrozásnál (fák ágai és gallyai) néha anyázni fogok. Pedig ha életem első saját lakásának* falán is szeretném viszontlátni Miss Watercarriert, akkor kénytelen vagyok mégegyszer megcsinálni, tekintve, hogy Terike már be is rendelte magának ezt a képet, és május 24-én lesz az ő születésnapja.
* Igen igen, veszünk lakást, hamarosan aláírjuk a szerződést :) Hogy a felújítás alatt mennyi időm jut majd hímezni, az előre látható...
